disszidens

Hungarian

From German Dissident (“dissident”), from Latin dissidēns, dissidentis, present participle of dissidēre (“to sit apart; to disagree”).^[1] With Latinate -ens ending.

disszidens (plural disszidensek)

(historical) defector (one who flees one's country without permission and seeks asylum abroad)
dissident (one who formally opposes the current political structure or the political group in power)
(religion) dissident (one who separates from the established religion)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	disszidens	disszidensek
accusative	disszidenset	disszidenseket
dative	disszidensnek	disszidenseknek
instrumental	disszidenssel	disszidensekkel
causal-final	disszidensért	disszidensekért
translative	disszidenssé	disszidensekké
terminative	disszidensig	disszidensekig
essive-formal	disszidensként	disszidensekként
essive-modal	—	—
inessive	disszidensben	disszidensekben
superessive	disszidensen	disszidenseken
adessive	disszidensnél	disszidenseknél
illative	disszidensbe	disszidensekbe
sublative	disszidensre	disszidensekre
allative	disszidenshez	disszidensekhez
elative	disszidensből	disszidensekből
delative	disszidensről	disszidensekről
ablative	disszidenstől	disszidensektől
non-attributive possessive - singular	disszidensé	disszidenseké
non-attributive possessive - plural	disszidenséi	disszidensekéi

Possessive forms of disszidens
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	disszidensem	disszidenseim
2nd person sing.	disszidensed	disszidenseid
3rd person sing.	disszidense	disszidensei
1st person plural	disszidensünk	disszidenseink
2nd person plural	disszidensetek	disszidenseitek
3rd person plural	disszidensük	disszidenseik

^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN