dicső
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]From the same stem as dicsér (“to commend, praise”) and dicsekszik (“to boast, brag”) with the present-participle suffix -ő. [1]
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]dicső (comparative dicsőbb, superlative legdicsőbb)
Declension
[edit]| Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | dicső | dicsők |
| accusative | dicsőt | dicsőket |
| dative | dicsőnek | dicsőknek |
| instrumental | dicsővel | dicsőkkel |
| causal-final | dicsőért | dicsőkért |
| translative | dicsővé | dicsőkké |
| terminative | dicsőig | dicsőkig |
| essive-formal | dicsőként | dicsőkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | dicsőben | dicsőkben |
| superessive | dicsőn | dicsőkön |
| adessive | dicsőnél | dicsőknél |
| illative | dicsőbe | dicsőkbe |
| sublative | dicsőre | dicsőkre |
| allative | dicsőhöz | dicsőkhöz |
| elative | dicsőből | dicsőkből |
| delative | dicsőről | dicsőkről |
| ablative | dicsőtől | dicsőktől |
| non-attributive possessive - singular |
dicsőé | dicsőké |
| non-attributive possessive - plural |
dicsőéi | dicsőkéi |
Derived terms
[edit]References
[edit]- ^ dicső in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading
[edit]- dicső in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- dicső in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).