diadalív

Hungarian

Etymology

diadal (“triumph, victory; triumphal”) +‎ ív (“arch”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈdijɒdɒliːv]
• Hyphenation: di‧a‧dal‧ív
• Rhymes: -iːv

Noun

diadalív (plural diadalívek)

1. triumphal arch (a monumental arch that commemorates a victory)

   Synonym: diadalkapu

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	diadalív	diadalívek
accusative	diadalívet	diadalíveket
dative	diadalívnek	diadalíveknek
instrumental	diadalívvel	diadalívekkel
causal-final	diadalívért	diadalívekért
translative	diadalívvé	diadalívekké
terminative	diadalívig	diadalívekig
essive-formal	diadalívként	diadalívekként
essive-modal	—	—
inessive	diadalívben	diadalívekben
superessive	diadalíven	diadalíveken
adessive	diadalívnél	diadalíveknél
illative	diadalívbe	diadalívekbe
sublative	diadalívre	diadalívekre
allative	diadalívhez	diadalívekhez
elative	diadalívből	diadalívekből
delative	diadalívről	diadalívekről
ablative	diadalívtől	diadalívektől
non-attributive possessive – singular	diadalívé	diadalíveké
non-attributive possessive – plural	diadalívéi	diadalívekéi

Possessive forms of diadalív

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	diadalívem	diadalíveim
2nd person sing.	diadalíved	diadalíveid
3rd person sing.	diadalíve	diadalívei
1st person plural	diadalívünk	diadalíveink
2nd person plural	diadalívetek	diadalíveitek
3rd person plural	diadalívük	diadalíveik

Derived terms

• diadalíves

Further reading

• diadalív in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• diadalív in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).