Jump to content

dédunoka

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

déd- +‎ unoka (grandchild)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈdeːdunokɒ]
  • Hyphenation: déd‧uno‧ka
  • Rhymes: -kɒ

Noun

[edit]

dédunoka (plural dédunokák)

  1. great-grandchild, great-grandson, great-granddaughter

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative dédunoka dédunokák
accusative dédunokát dédunokákat
dative dédunokának dédunokáknak
instrumental dédunokával dédunokákkal
causal-final dédunokáért dédunokákért
translative dédunokává dédunokákká
terminative dédunokáig dédunokákig
essive-formal dédunokaként dédunokákként
essive-modal
inessive dédunokában dédunokákban
superessive dédunokán dédunokákon
adessive dédunokánál dédunokáknál
illative dédunokába dédunokákba
sublative dédunokára dédunokákra
allative dédunokához dédunokákhoz
elative dédunokából dédunokákból
delative dédunokáról dédunokákról
ablative dédunokától dédunokáktól
non-attributive
possessive - singular
dédunokáé dédunokáké
non-attributive
possessive - plural
dédunokáéi dédunokákéi
Possessive forms of dédunoka
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. dédunokám dédunokáim
2nd person sing. dédunokád dédunokáid
3rd person sing. dédunokája dédunokái
1st person plural dédunokánk dédunokáink
2nd person plural dédunokátok dédunokáitok
3rd person plural dédunokájuk dédunokáik

Further reading

[edit]
  • dédunoka in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • dédunoka in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).