csontvelő

Hungarian

Etymology

csont (“bone”) +‎ velő (“marrow”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈt͡ʃontvɛløː]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: csont‧ve‧lő
• Rhymes: -løː

Noun

csontvelő (usually uncountable, plural csontvelők)

1. bone marrow (the fatty vascular tissue that fills the cavities of bones)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	csontvelő	csontvelők
accusative	csontvelőt	csontvelőket
dative	csontvelőnek	csontvelőknek
instrumental	csontvelővel	csontvelőkkel
causal-final	csontvelőért	csontvelőkért
translative	csontvelővé	csontvelőkké
terminative	csontvelőig	csontvelőkig
essive-formal	csontvelőként	csontvelőkként
essive-modal	—	—
inessive	csontvelőben	csontvelőkben
superessive	csontvelőn	csontvelőkön
adessive	csontvelőnél	csontvelőknél
illative	csontvelőbe	csontvelőkbe
sublative	csontvelőre	csontvelőkre
allative	csontvelőhöz	csontvelőkhöz
elative	csontvelőből	csontvelőkből
delative	csontvelőről	csontvelőkről
ablative	csontvelőtől	csontvelőktől
non-attributive possessive - singular	csontvelőé	csontvelőké
non-attributive possessive - plural	csontvelőéi	csontvelőkéi

Possessive forms of csontvelő
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	csontvelőm	csontvelőim
2nd person sing.	csontvelőd	csontvelőid
3rd person sing.	csontvelője, csontveleje	csontvelői
1st person plural	csontvelőnk	csontvelőink
2nd person plural	csontvelőtök	csontvelőitek
3rd person plural	csontvelőjük, csontvelejük	csontvelőik

Further reading

• csontvelő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• csontvelő in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).