csendélet

Hungarian

Etymology

csend (“silence, stillness”) +‎ élet (“life”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈt͡ʃɛndeːlɛt]
• Hyphenation: csend‧élet

Noun

csendélet (plural csendéletek)

1. still life

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	csendélet	csendéletek
accusative	csendéletet	csendéleteket
dative	csendéletnek	csendéleteknek
instrumental	csendélettel	csendéletekkel
causal-final	csendéletért	csendéletekért
translative	csendéletté	csendéletekké
terminative	csendéletig	csendéletekig
essive-formal	csendéletként	csendéletekként
essive-modal	—	—
inessive	csendéletben	csendéletekben
superessive	csendéleten	csendéleteken
adessive	csendéletnél	csendéleteknél
illative	csendéletbe	csendéletekbe
sublative	csendéletre	csendéletekre
allative	csendélethez	csendéletekhez
elative	csendéletből	csendéletekből
delative	csendéletről	csendéletekről
ablative	csendélettől	csendéletektől
non-attributive possessive – singular	csendéleté	csendéleteké
non-attributive possessive – plural	csendéletéi	csendéletekéi

Possessive forms of csendélet

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	csendéletem	csendéleteim
2nd person sing.	csendéleted	csendéleteid
3rd person sing.	csendélete	csendéletei
1st person plural	csendéletünk	csendéleteink
2nd person plural	csendéletetek	csendéleteitek
3rd person plural	csendéletük	csendéleteik

Further reading

• csendélet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• csendélet in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).