csatakiáltás

Hungarian

Etymology

csata (“battle”) +‎ kiáltás (“cry”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈt͡ʃɒtɒkijaːltaːʃ]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: csa‧ta‧ki‧ál‧tás
• Rhymes: -aːʃ

Noun

csatakiáltás (plural csatakiáltások)

1. battle cry, war cry

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	csatakiáltás	csatakiáltások
accusative	csatakiáltást	csatakiáltásokat
dative	csatakiáltásnak	csatakiáltásoknak
instrumental	csatakiáltással	csatakiáltásokkal
causal-final	csatakiáltásért	csatakiáltásokért
translative	csatakiáltássá	csatakiáltásokká
terminative	csatakiáltásig	csatakiáltásokig
essive-formal	csatakiáltásként	csatakiáltásokként
essive-modal	—	—
inessive	csatakiáltásban	csatakiáltásokban
superessive	csatakiáltáson	csatakiáltásokon
adessive	csatakiáltásnál	csatakiáltásoknál
illative	csatakiáltásba	csatakiáltásokba
sublative	csatakiáltásra	csatakiáltásokra
allative	csatakiáltáshoz	csatakiáltásokhoz
elative	csatakiáltásból	csatakiáltásokból
delative	csatakiáltásról	csatakiáltásokról
ablative	csatakiáltástól	csatakiáltásoktól
non-attributive possessive - singular	csatakiáltásé	csatakiáltásoké
non-attributive possessive - plural	csatakiáltáséi	csatakiáltásokéi

Possessive forms of csatakiáltás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	csatakiáltásom	csatakiáltásaim
2nd person sing.	csatakiáltásod	csatakiáltásaid
3rd person sing.	csatakiáltása	csatakiáltásai
1st person plural	csatakiáltásunk	csatakiáltásaink
2nd person plural	csatakiáltásotok	csatakiáltásaitok
3rd person plural	csatakiáltásuk	csatakiáltásaik

Further reading

• csatakiáltás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• csatakiáltás in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).