célszerűtlenség

Hungarian

Etymology

célszerűtlen +‎ -ség

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈt͡seːlsɛryːtlɛnʃeːɡ]
• Hyphenation: cél‧sze‧rűt‧len‧ség

Noun

célszerűtlenség

1. inappropriateness, impracticality, unsuitability

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	célszerűtlenség	célszerűtlenségek
accusative	célszerűtlenséget	célszerűtlenségeket
dative	célszerűtlenségnek	célszerűtlenségeknek
instrumental	célszerűtlenséggel	célszerűtlenségekkel
causal-final	célszerűtlenségért	célszerűtlenségekért
translative	célszerűtlenséggé	célszerűtlenségekké
terminative	célszerűtlenségig	célszerűtlenségekig
essive-formal	célszerűtlenségként	célszerűtlenségekként
essive-modal	—	—
inessive	célszerűtlenségben	célszerűtlenségekben
superessive	célszerűtlenségen	célszerűtlenségeken
adessive	célszerűtlenségnél	célszerűtlenségeknél
illative	célszerűtlenségbe	célszerűtlenségekbe
sublative	célszerűtlenségre	célszerűtlenségekre
allative	célszerűtlenséghez	célszerűtlenségekhez
elative	célszerűtlenségből	célszerűtlenségekből
delative	célszerűtlenségről	célszerűtlenségekről
ablative	célszerűtlenségtől	célszerűtlenségektől
non-attributive possessive - singular	célszerűtlenségé	célszerűtlenségeké
non-attributive possessive - plural	célszerűtlenségéi	célszerűtlenségekéi

Possessive forms of célszerűtlenség
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	célszerűtlenségem	célszerűtlenségeim
2nd person sing.	célszerűtlenséged	célszerűtlenségeid
3rd person sing.	célszerűtlensége	célszerűtlenségei
1st person plural	célszerűtlenségünk	célszerűtlenségeink
2nd person plural	célszerűtlenségetek	célszerűtlenségeitek
3rd person plural	célszerűtlenségük	célszerűtlenségeik