célú

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: celu, cēlu, and ceļu

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

cél +‎ (adjective-forming suffix denoting possession or similarity)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈt͡seːluː]
  • Hyphenation: cé‧lú
  • Rhymes: -luː

Adjective

[edit]

célú (not comparable)

  1. -purpose (of, or relating to a purpose/aim)
    jótékony célú intézménycharitable institution
    különleges célúspecial-purpose

Declension

[edit]
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative célú célúak
accusative célút célúakat
dative célúnak célúaknak
instrumental célúval célúakkal
causal-final célúért célúakért
translative célúvá célúakká
terminative célúig célúakig
essive-formal célúként célúakként
essive-modal
inessive célúban célúakban
superessive célún célúakon
adessive célúnál célúaknál
illative célúba célúakba
sublative célúra célúakra
allative célúhoz célúakhoz
elative célúból célúakból
delative célúról célúakról
ablative célútól célúaktól
non-attributive
possessive - singular
célúé célúaké
non-attributive
possessive - plural
célúéi célúakéi

Further reading

[edit]
  • (only declension table and compounds) célú in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).