buszvezető

Hungarian

busz (“bus”) +‎ vezető (“driver”)

buszvezető (plural buszvezetők)

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	buszvezető	buszvezetők
accusative	buszvezetőt	buszvezetőket
dative	buszvezetőnek	buszvezetőknek
instrumental	buszvezetővel	buszvezetőkkel
causal-final	buszvezetőért	buszvezetőkért
translative	buszvezetővé	buszvezetőkké
terminative	buszvezetőig	buszvezetőkig
essive-formal	buszvezetőként	buszvezetőkként
essive-modal	—	—
inessive	buszvezetőben	buszvezetőkben
superessive	buszvezetőn	buszvezetőkön
adessive	buszvezetőnél	buszvezetőknél
illative	buszvezetőbe	buszvezetőkbe
sublative	buszvezetőre	buszvezetőkre
allative	buszvezetőhöz	buszvezetőkhöz
elative	buszvezetőből	buszvezetőkből
delative	buszvezetőről	buszvezetőkről
ablative	buszvezetőtől	buszvezetőktől
non-attributive possessive – singular	buszvezetőé	buszvezetőké
non-attributive possessive – plural	buszvezetőéi	buszvezetőkéi