bonyolítás

Hungarian

Etymology

bonyolít (“to complicate”) +‎ -ás (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈboɲoliːtaːʃ]
• Hyphenation: bo‧nyo‧lí‧tás
• Rhymes: -aːʃ

Noun

bonyolítás (plural bonyolítások)

1. complication (act of complicating)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)

	singular	plural
nominative	bonyolítás	bonyolítások
accusative	bonyolítást	bonyolításokat
dative	bonyolításnak	bonyolításoknak
instrumental	bonyolítással	bonyolításokkal
causal-final	bonyolításért	bonyolításokért
translative	bonyolítássá	bonyolításokká
terminative	bonyolításig	bonyolításokig
essive-formal	bonyolításként	bonyolításokként
essive-modal	—	—
inessive	bonyolításban	bonyolításokban
superessive	bonyolításon	bonyolításokon
adessive	bonyolításnál	bonyolításoknál
illative	bonyolításba	bonyolításokba
sublative	bonyolításra	bonyolításokra
allative	bonyolításhoz	bonyolításokhoz
elative	bonyolításból	bonyolításokból
delative	bonyolításról	bonyolításokról
ablative	bonyolítástól	bonyolításoktól
non-attributive possessive – singular	bonyolításé	bonyolításoké
non-attributive possessive – plural	bonyolításéi	bonyolításokéi

Possessive forms of bonyolítás

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	bonyolításom	bonyolításaim
2nd person sing.	bonyolításod	bonyolításaid
3rd person sing.	bonyolítása	bonyolításai
1st person plural	bonyolításunk	bonyolításaink
2nd person plural	bonyolításotok	bonyolításaitok
3rd person plural	bonyolításuk	bonyolításaik

Further reading

• bonyolítás in Czuczor, Gergely and János Fogarasi: A magyar nyelv szótára (“A Dictionary of the Hungarian Language”). Pest: Emich Gusztáv Magyar Akadémiai Nyomdász, 1862–1874.