boncolás

Hungarian

Etymology

boncol +‎ -ás

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈbont͡solaːʃ]
• Hyphenation: bon‧co‧lás

Noun

boncolás (plural boncolások)

1. autopsy

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)

	singular	plural
nominative	boncolás	boncolások
accusative	boncolást	boncolásokat
dative	boncolásnak	boncolásoknak
instrumental	boncolással	boncolásokkal
causal-final	boncolásért	boncolásokért
translative	boncolássá	boncolásokká
terminative	boncolásig	boncolásokig
essive-formal	boncolásként	boncolásokként
essive-modal	—	—
inessive	boncolásban	boncolásokban
superessive	boncoláson	boncolásokon
adessive	boncolásnál	boncolásoknál
illative	boncolásba	boncolásokba
sublative	boncolásra	boncolásokra
allative	boncoláshoz	boncolásokhoz
elative	boncolásból	boncolásokból
delative	boncolásról	boncolásokról
ablative	boncolástól	boncolásoktól
non-attributive possessive – singular	boncolásé	boncolásoké
non-attributive possessive – plural	boncoláséi	boncolásokéi

Possessive forms of boncolás

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	boncolásom	boncolásaim
2nd person sing.	boncolásod	boncolásaid
3rd person sing.	boncolása	boncolásai
1st person plural	boncolásunk	boncolásaink
2nd person plural	boncolásotok	boncolásaitok
3rd person plural	boncolásuk	boncolásaik

Derived terms

• boncolási

(Compound words):

• élveboncolás

Further reading

• boncolás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• boncolás in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).