Jump to content

boldogság

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

boldog (happy) +‎ -ság (-ness, noun-forming suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈboldokʃaːɡ]
  • Hyphenation: bol‧dog‧ság

Noun

[edit]

boldogság (plural boldogságok)

  1. happiness
    Synonym: öröm

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative boldogság boldogságok
accusative boldogságot boldogságokat
dative boldogságnak boldogságoknak
instrumental boldogsággal boldogságokkal
causal-final boldogságért boldogságokért
translative boldogsággá boldogságokká
terminative boldogságig boldogságokig
essive-formal boldogságként boldogságokként
essive-modal
inessive boldogságban boldogságokban
superessive boldogságon boldogságokon
adessive boldogságnál boldogságoknál
illative boldogságba boldogságokba
sublative boldogságra boldogságokra
allative boldogsághoz boldogságokhoz
elative boldogságból boldogságokból
delative boldogságról boldogságokról
ablative boldogságtól boldogságoktól
non-attributive
possessive - singular
boldogságé boldogságoké
non-attributive
possessive - plural
boldogságéi boldogságokéi
Possessive forms of boldogság
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. boldogságom boldogságaim
2nd person sing. boldogságod boldogságaid
3rd person sing. boldogsága boldogságai
1st person plural boldogságunk boldogságaink
2nd person plural boldogságotok boldogságaitok
3rd person plural boldogságuk boldogságaik

Derived terms

[edit]
Expressions

Further reading

[edit]
  • boldogság in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • boldogság in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).