biztatás

Hungarian

Etymology

biztat +‎ -ás (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈbistɒtaːʃ]
• Hyphenation: biz‧ta‧tás

Noun

biztatás (plural biztatások)

1. encouragement, prompting, stimulation

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)

	singular	plural
nominative	biztatás	biztatások
accusative	biztatást	biztatásokat
dative	biztatásnak	biztatásoknak
instrumental	biztatással	biztatásokkal
causal-final	biztatásért	biztatásokért
translative	biztatássá	biztatásokká
terminative	biztatásig	biztatásokig
essive-formal	biztatásként	biztatásokként
essive-modal	biztatásul	—
inessive	biztatásban	biztatásokban
superessive	biztatáson	biztatásokon
adessive	biztatásnál	biztatásoknál
illative	biztatásba	biztatásokba
sublative	biztatásra	biztatásokra
allative	biztatáshoz	biztatásokhoz
elative	biztatásból	biztatásokból
delative	biztatásról	biztatásokról
ablative	biztatástól	biztatásoktól
non-attributive possessive – singular	biztatásé	biztatásoké
non-attributive possessive – plural	biztatáséi	biztatásokéi

Possessive forms of biztatás

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	biztatásom	biztatásaim
2nd person sing.	biztatásod	biztatásaid
3rd person sing.	biztatása	biztatásai
1st person plural	biztatásunk	biztatásaink
2nd person plural	biztatásotok	biztatásaitok
3rd person plural	biztatásuk	biztatásaik

Further reading

• biztatás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• biztatás in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).