beszédzavar

Hungarian

Etymology

From beszéd (“speech”) +‎ zavar (“disorder”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈbɛseːdzɒvɒr]
• Hyphenation: be‧széd‧za‧var
• Rhymes: -ɒr

Noun

beszédzavar (plural beszédzavarok)

1. (pathology) speech disorder, speech impediment

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	beszédzavar	beszédzavarok
accusative	beszédzavart	beszédzavarokat
dative	beszédzavarnak	beszédzavaroknak
instrumental	beszédzavarral	beszédzavarokkal
causal-final	beszédzavarért	beszédzavarokért
translative	beszédzavarrá	beszédzavarokká
terminative	beszédzavarig	beszédzavarokig
essive-formal	beszédzavarként	beszédzavarokként
essive-modal	—	—
inessive	beszédzavarban	beszédzavarokban
superessive	beszédzavaron	beszédzavarokon
adessive	beszédzavarnál	beszédzavaroknál
illative	beszédzavarba	beszédzavarokba
sublative	beszédzavarra	beszédzavarokra
allative	beszédzavarhoz	beszédzavarokhoz
elative	beszédzavarból	beszédzavarokból
delative	beszédzavarról	beszédzavarokról
ablative	beszédzavartól	beszédzavaroktól
non-attributive possessive - singular	beszédzavaré	beszédzavaroké
non-attributive possessive - plural	beszédzavaréi	beszédzavarokéi

Possessive forms of beszédzavar
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	beszédzavarom	beszédzavaraim
2nd person sing.	beszédzavarod	beszédzavaraid
3rd person sing.	beszédzavara	beszédzavarai
1st person plural	beszédzavarunk	beszédzavaraink
2nd person plural	beszédzavarotok	beszédzavaraitok
3rd person plural	beszédzavaruk	beszédzavaraik

Derived terms

• beszédzavaros

 

Further reading

• beszédzavar in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• beszédzavar in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).