beláthatatlan

Hungarian

Etymology

From belát (“to see, look over”) +‎ -hatatlan (adjective-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈbɛlaːthɒtɒtlɒn]
• Hyphenation: be‧lát‧ha‧tat‧lan

Adjective

beláthatatlan (comparative beláthatatlanabb, superlative legbeláthatatlanabb)

1. vast, boundless, endless, infinite

   Synonyms: határtalan, végeláthatatlan, végtelen

   Antonym: belátható

2. incalculable, inestimable, unforeseeable (of a fact, situation, condition: not to be predicted or foreseen due to its complexity)

   Synonyms: kiszámíthatatlan, felmérhetetlen

   Ez a döntés beláthatatlan következményekkel jár. ― This decision has unforeseeable consequences.

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)

	singular	plural
nominative	beláthatatlan	beláthatatlanok
accusative	beláthatatlant	beláthatatlanokat
dative	beláthatatlannak	beláthatatlanoknak
instrumental	beláthatatlannal	beláthatatlanokkal
causal-final	beláthatatlanért	beláthatatlanokért
translative	beláthatatlanná	beláthatatlanokká
terminative	beláthatatlanig	beláthatatlanokig
essive-formal	beláthatatlanként	beláthatatlanokként
essive-modal	beláthatatlanul	—
inessive	beláthatatlanban	beláthatatlanokban
superessive	beláthatatlanon	beláthatatlanokon
adessive	beláthatatlannál	beláthatatlanoknál
illative	beláthatatlanba	beláthatatlanokba
sublative	beláthatatlanra	beláthatatlanokra
allative	beláthatatlanhoz	beláthatatlanokhoz
elative	beláthatatlanból	beláthatatlanokból
delative	beláthatatlanról	beláthatatlanokról
ablative	beláthatatlantól	beláthatatlanoktól
non-attributive possessive – singular	beláthatatlané	beláthatatlanoké
non-attributive possessive – plural	beláthatatlanéi	beláthatatlanokéi

Derived terms

• beláthatatlanság

Further reading

• beláthatatlan in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN