befejezés

Hungarian

Etymology

befejez (“to finish, end”) +‎ -és (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈbɛfɛjɛzeːʃ]
• Hyphenation: be‧fe‧je‧zés

Noun

befejezés (plural befejezések)

1. conclusion, end, completion

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	befejezés	befejezések
accusative	befejezést	befejezéseket
dative	befejezésnek	befejezéseknek
instrumental	befejezéssel	befejezésekkel
causal-final	befejezésért	befejezésekért
translative	befejezéssé	befejezésekké
terminative	befejezésig	befejezésekig
essive-formal	befejezésként	befejezésekként
essive-modal	befejezésül	—
inessive	befejezésben	befejezésekben
superessive	befejezésen	befejezéseken
adessive	befejezésnél	befejezéseknél
illative	befejezésbe	befejezésekbe
sublative	befejezésre	befejezésekre
allative	befejezéshez	befejezésekhez
elative	befejezésből	befejezésekből
delative	befejezésről	befejezésekről
ablative	befejezéstől	befejezésektől
non-attributive possessive - singular	befejezésé	befejezéseké
non-attributive possessive - plural	befejezéséi	befejezésekéi

Possessive forms of befejezés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	befejezésem	befejezéseim
2nd person sing.	befejezésed	befejezéseid
3rd person sing.	befejezése	befejezései
1st person plural	befejezésünk	befejezéseink
2nd person plural	befejezésetek	befejezéseitek
3rd person plural	befejezésük	befejezéseik

Further reading

• befejezés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• befejezés in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).