becstelen

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

becs +‎ -telen

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈbɛt͡ʃtɛlɛn]
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: becs‧te‧len
  • Rhymes: -ɛn

Adjective

[edit]

becstelen (comparative becstelenebb, superlative legbecstelenebb)

  1. dishonest, dishonorable
    Antonym: becsületes

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative becstelen becstelenek
accusative becstelent becsteleneket
dative becstelennek becsteleneknek
instrumental becstelennel becstelenekkel
causal-final becstelenért becstelenekért
translative becstelenné becstelenekké
terminative becstelenig becstelenekig
essive-formal becstelenként becstelenekként
essive-modal becstelenül
inessive becstelenben becstelenekben
superessive becstelenen becsteleneken
adessive becstelennél becsteleneknél
illative becstelenbe becstelenekbe
sublative becstelenre becstelenekre
allative becstelenhez becstelenekhez
elative becstelenből becstelenekből
delative becstelenről becstelenekről
ablative becstelentől becstelenektől
non-attributive
possessive - singular
becstelené becsteleneké
non-attributive
possessive - plural
becstelenéi becstelenekéi

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]
  • becstelen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • becstelen in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).