beírt

See also: beirt

Hungarian

Etymology

beír +‎ -t

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈbɛjiːrt]
• Hyphenation: be‧írt

Verb

beírt

1. third-person singular indicative past indefinite of beír

Participle

beírt

1. past participle of beír

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)

	singular	plural
nominative	beírt	beírtak
accusative	beírtat	beírtakat
dative	beírtnak	beírtaknak
instrumental	beírttal	beírtakkal
causal-final	beírtért	beírtakért
translative	beírttá	beírtakká
terminative	beírtig	beírtakig
essive-formal	beírtként	beírtakként
essive-modal	—	—
inessive	beírtban	beírtakban
superessive	beírton	beírtakon
adessive	beírtnál	beírtaknál
illative	beírtba	beírtakba
sublative	beírtra	beírtakra
allative	beírthoz	beírtakhoz
elative	beírtból	beírtakból
delative	beírtról	beírtakról
ablative	beírttól	beírtaktól
non-attributive possessive – singular	beírté	beírtaké
non-attributive possessive – plural	beírtéi	beírtakéi

Derived terms

• beírt kör