barátságtalanság

Hungarian

Etymology

barátságtalan (“unfriendly”) +‎ -ság (“-ness”, noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈbɒraːt͡ʃːaːktɒlɒnʃaːɡ]
• Hyphenation: ba‧rát‧ság‧ta‧lan‧ság

Noun

barátságtalanság

1. unfriendliness

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	barátságtalanság	barátságtalanságok
accusative	barátságtalanságot	barátságtalanságokat
dative	barátságtalanságnak	barátságtalanságoknak
instrumental	barátságtalansággal	barátságtalanságokkal
causal-final	barátságtalanságért	barátságtalanságokért
translative	barátságtalansággá	barátságtalanságokká
terminative	barátságtalanságig	barátságtalanságokig
essive-formal	barátságtalanságként	barátságtalanságokként
essive-modal	—	—
inessive	barátságtalanságban	barátságtalanságokban
superessive	barátságtalanságon	barátságtalanságokon
adessive	barátságtalanságnál	barátságtalanságoknál
illative	barátságtalanságba	barátságtalanságokba
sublative	barátságtalanságra	barátságtalanságokra
allative	barátságtalansághoz	barátságtalanságokhoz
elative	barátságtalanságból	barátságtalanságokból
delative	barátságtalanságról	barátságtalanságokról
ablative	barátságtalanságtól	barátságtalanságoktól
non-attributive possessive - singular	barátságtalanságé	barátságtalanságoké
non-attributive possessive - plural	barátságtalanságéi	barátságtalanságokéi

Possessive forms of barátságtalanság
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	barátságtalanságom	barátságtalanságaim
2nd person sing.	barátságtalanságod	barátságtalanságaid
3rd person sing.	barátságtalansága	barátságtalanságai
1st person plural	barátságtalanságunk	barátságtalanságaink
2nd person plural	barátságtalanságotok	barátságtalanságaitok
3rd person plural	barátságtalanságuk	barátságtalanságaik