bűnelkövető

Hungarian

Etymology

bűn (“sin, crime”) +‎ elkövető (“perpetrator”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈbyːnɛlkøvɛtøː]
• Hyphenation: bűn‧el‧kö‧ve‧tő
• Rhymes: -tøː

Noun

bűnelkövető (plural bűnelkövetők)

1. criminal, offender, perpetrator

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	bűnelkövető	bűnelkövetők
accusative	bűnelkövetőt	bűnelkövetőket
dative	bűnelkövetőnek	bűnelkövetőknek
instrumental	bűnelkövetővel	bűnelkövetőkkel
causal-final	bűnelkövetőért	bűnelkövetőkért
translative	bűnelkövetővé	bűnelkövetőkké
terminative	bűnelkövetőig	bűnelkövetőkig
essive-formal	bűnelkövetőként	bűnelkövetőkként
essive-modal	—	—
inessive	bűnelkövetőben	bűnelkövetőkben
superessive	bűnelkövetőn	bűnelkövetőkön
adessive	bűnelkövetőnél	bűnelkövetőknél
illative	bűnelkövetőbe	bűnelkövetőkbe
sublative	bűnelkövetőre	bűnelkövetőkre
allative	bűnelkövetőhöz	bűnelkövetőkhöz
elative	bűnelkövetőből	bűnelkövetőkből
delative	bűnelkövetőről	bűnelkövetőkről
ablative	bűnelkövetőtől	bűnelkövetőktől
non-attributive possessive - singular	bűnelkövetőé	bűnelkövetőké
non-attributive possessive - plural	bűnelkövetőéi	bűnelkövetőkéi

Possessive forms of bűnelkövető
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	bűnelkövetőm	bűnelkövetőim
2nd person sing.	bűnelkövetőd	bűnelkövetőid
3rd person sing.	bűnelkövetője	bűnelkövetői
1st person plural	bűnelkövetőnk	bűnelkövetőink
2nd person plural	bűnelkövetőtök	bűnelkövetőitek
3rd person plural	bűnelkövetőjük	bűnelkövetőik

Further reading

• bűnelkövető in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).