békeidő

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From béke (peace) +‎ idő (time).

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈbeːkɛjidøː]
  • Hyphenation: bé‧ke‧idő
  • Rhymes: -døː

Noun

[edit]

békeidő (plural békeidők)

  1. peacetime (period of time when a nation or people is at peace, not fighting a war)

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative békeidő békeidők
accusative békeidőt békeidőket
dative békeidőnek békeidőknek
instrumental békeidővel békeidőkkel
causal-final békeidőért békeidőkért
translative békeidővé békeidőkké
terminative békeidőig békeidőkig
essive-formal békeidőként békeidőkként
essive-modal
inessive békeidőben békeidőkben
superessive békeidőn békeidőkön
adessive békeidőnél békeidőknél
illative békeidőbe békeidőkbe
sublative békeidőre békeidőkre
allative békeidőhöz békeidőkhöz
elative békeidőből békeidőkből
delative békeidőről békeidőkről
ablative békeidőtől békeidőktől
non-attributive
possessive - singular
békeidőé békeidőké
non-attributive
possessive - plural
békeidőéi békeidőkéi
Possessive forms of békeidő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. békeidőm békeidőim
2nd person sing. békeidőd békeidőid
3rd person sing. békeidője, békeideje békeidői
1st person plural békeidőnk békeidőink
2nd person plural békeidőtök békeidőitek
3rd person plural békeidőjük, békeidejük békeidőik

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]
  • békeidő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • békeidő in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).