békülékenység

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From békülékeny (conciliatory, placating) +‎ -ség (noun-forming suffix).

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈbeːkyleːkɛɲʃeːɡ]
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: bé‧kü‧lé‧keny‧ség

Noun

[edit]

békülékenység

  1. placability, conciliatory spirit (willingness to bring peace to a situation)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative békülékenység békülékenységek
accusative békülékenységet békülékenységeket
dative békülékenységnek békülékenységeknek
instrumental békülékenységgel békülékenységekkel
causal-final békülékenységért békülékenységekért
translative békülékenységgé békülékenységekké
terminative békülékenységig békülékenységekig
essive-formal békülékenységként békülékenységekként
essive-modal
inessive békülékenységben békülékenységekben
superessive békülékenységen békülékenységeken
adessive békülékenységnél békülékenységeknél
illative békülékenységbe békülékenységekbe
sublative békülékenységre békülékenységekre
allative békülékenységhez békülékenységekhez
elative békülékenységből békülékenységekből
delative békülékenységről békülékenységekről
ablative békülékenységtől békülékenységektől
non-attributive
possessive - singular
békülékenységé békülékenységeké
non-attributive
possessive - plural
békülékenységéi békülékenységekéi
Possessive forms of békülékenység
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. békülékenységem békülékenységeim
2nd person sing. békülékenységed békülékenységeid
3rd person sing. békülékenysége békülékenységei
1st person plural békülékenységünk békülékenységeink
2nd person plural békülékenységetek békülékenységeitek
3rd person plural békülékenységük békülékenységeik