autentikus

Hungarian

Borrowed from Latin authenticus, from Ancient Greek αὐθεντικός (authentikós, “principal, genuine”).^[1] With -ikus ending.

autentikus (comparative autentikusabb, superlative legautentikusabb)

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	autentikus	autentikusak
accusative	autentikusat	autentikusakat
dative	autentikusnak	autentikusaknak
instrumental	autentikussal	autentikusakkal
causal-final	autentikusért	autentikusakért
translative	autentikussá	autentikusakká
terminative	autentikusig	autentikusakig
essive-formal	autentikusként	autentikusakként
essive-modal	—	—
inessive	autentikusban	autentikusakban
superessive	autentikuson	autentikusakon
adessive	autentikusnál	autentikusaknál
illative	autentikusba	autentikusakba
sublative	autentikusra	autentikusakra
allative	autentikushoz	autentikusakhoz
elative	autentikusból	autentikusakból
delative	autentikusról	autentikusakról
ablative	autentikustól	autentikusaktól
non-attributive possessive - singular	autentikusé	autentikusaké
non-attributive possessive - plural	autentikuséi	autentikusakéi

^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

autentikus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
autentikus in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).