Jump to content

asztácium

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]
 asztácium on Hungarian Wikipedia
Chemical element
At
Previous: polónium (Po)
Next: radon (Rn)

Etymology

[edit]

From New Latin astatium, from Ancient Greek ἄστατος (ástatos, unstable).[1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈɒstaːt͡sijum]
  • Hyphenation: asz‧tá‧ci‧um
  • Rhymes: -um

Noun

[edit]

asztácium (usually uncountable, plural asztáciumok)

  1. astatine (chemical element)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative asztácium asztáciumok
accusative asztáciumot asztáciumokat
dative asztáciumnak asztáciumoknak
instrumental asztáciummal asztáciumokkal
causal-final asztáciumért asztáciumokért
translative asztáciummá asztáciumokká
terminative asztáciumig asztáciumokig
essive-formal asztáciumként asztáciumokként
essive-modal
inessive asztáciumban asztáciumokban
superessive asztáciumon asztáciumokon
adessive asztáciumnál asztáciumoknál
illative asztáciumba asztáciumokba
sublative asztáciumra asztáciumokra
allative asztáciumhoz asztáciumokhoz
elative asztáciumból asztáciumokból
delative asztáciumról asztáciumokról
ablative asztáciumtól asztáciumoktól
non-attributive
possessive - singular
asztáciumé asztáciumoké
non-attributive
possessive - plural
asztáciuméi asztáciumokéi
Possessive forms of asztácium
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. asztáciumom asztáciumaim
2nd person sing. asztáciumod asztáciumaid
3rd person sing. asztáciuma asztáciumai
1st person plural asztáciumunk asztáciumaink
2nd person plural asztáciumotok asztáciumaitok
3rd person plural asztáciumuk asztáciumaik

References

[edit]
  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN