alamizsna

Hungarian

Etymology

From Slovene almužna, from Late Latin eleemosyna (“alms”), from Ancient Greek ἐλεημοσύνη (eleēmosúnē, “pity, mercy”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɒlɒmiʒnɒ]
• Hyphenation: ala‧mizs‧na
• Rhymes: -nɒ

Noun

alamizsna (plural alamizsnák)

1. alms

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	alamizsna	alamizsnák
accusative	alamizsnát	alamizsnákat
dative	alamizsnának	alamizsnáknak
instrumental	alamizsnával	alamizsnákkal
causal-final	alamizsnáért	alamizsnákért
translative	alamizsnává	alamizsnákká
terminative	alamizsnáig	alamizsnákig
essive-formal	alamizsnaként	alamizsnákként
essive-modal	—	—
inessive	alamizsnában	alamizsnákban
superessive	alamizsnán	alamizsnákon
adessive	alamizsnánál	alamizsnáknál
illative	alamizsnába	alamizsnákba
sublative	alamizsnára	alamizsnákra
allative	alamizsnához	alamizsnákhoz
elative	alamizsnából	alamizsnákból
delative	alamizsnáról	alamizsnákról
ablative	alamizsnától	alamizsnáktól
non-attributive possessive - singular	alamizsnáé	alamizsnáké
non-attributive possessive - plural	alamizsnáéi	alamizsnákéi

Possessive forms of alamizsna
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	alamizsnám	alamizsnáim
2nd person sing.	alamizsnád	alamizsnáid
3rd person sing.	alamizsnája	alamizsnái
1st person plural	alamizsnánk	alamizsnáink
2nd person plural	alamizsnátok	alamizsnáitok
3rd person plural	alamizsnájuk	alamizsnáik

Further reading

• alamizsna in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• alamizsna in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).