Orbán

Hungarian

Etymology

From Latin Urbānus (“of or belonging to a city”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈorbaːn]
• Hyphenation: Or‧bán
• Rhymes: -aːn

Proper noun

Orbán

1. a surname
2. a male given name

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	Orbán	Orbánok
accusative	Orbánt	Orbánokat
dative	Orbánnak	Orbánoknak
instrumental	Orbánnal	Orbánokkal
causal-final	Orbánért	Orbánokért
translative	Orbánná	Orbánokká
terminative	Orbánig	Orbánokig
essive-formal	Orbánként	Orbánokként
essive-modal	—	—
inessive	Orbánban	Orbánokban
superessive	Orbánon	Orbánokon
adessive	Orbánnál	Orbánoknál
illative	Orbánba	Orbánokba
sublative	Orbánra	Orbánokra
allative	Orbánhoz	Orbánokhoz
elative	Orbánból	Orbánokból
delative	Orbánról	Orbánokról
ablative	Orbántól	Orbánoktól
non-attributive possessive - singular	Orbáné	Orbánoké
non-attributive possessive - plural	Orbánéi	Orbánokéi

Possessive forms of Orbán
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	Orbánom	Orbánjaim
2nd person sing.	Orbánod	Orbánjaid
3rd person sing.	Orbánja	Orbánjai
1st person plural	Orbánunk	Orbánjaink
2nd person plural	Orbánotok	Orbánjaitok
3rd person plural	Orbánjuk	Orbánjaik

Derived terms

• orbáni
• Orbán-kormány