Márton

See also: Marton and marton

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmaːrton]
• Hyphenation: Már‧ton
• Rhymes: -on

Proper noun

Márton

1. a male given name from Latin, equivalent to English Martin
2. a surname

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)

	singular	plural
nominative	Márton	Mártonok
accusative	Mártont	Mártonokat
dative	Mártonnak	Mártonoknak
instrumental	Mártonnal	Mártonokkal
causal-final	Mártonért	Mártonokért
translative	Mártonná	Mártonokká
terminative	Mártonig	Mártonokig
essive-formal	Mártonként	Mártonokként
essive-modal	—	—
inessive	Mártonban	Mártonokban
superessive	Mártonon	Mártonokon
adessive	Mártonnál	Mártonoknál
illative	Mártonba	Mártonokba
sublative	Mártonra	Mártonokra
allative	Mártonhoz	Mártonokhoz
elative	Mártonból	Mártonokból
delative	Mártonról	Mártonokról
ablative	Mártontól	Mártonoktól
non-attributive possessive – singular	Mártoné	Mártonoké
non-attributive possessive – plural	Mártonéi	Mártonokéi

Possessive forms of Márton

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	Mártonom	Mártonjaim
2nd person sing.	Mártonod	Mártonjaid
3rd person sing.	Mártonja	Mártonjai
1st person plural	Mártonunk	Mártonjaink
2nd person plural	Mártonotok	Mártonjaitok
3rd person plural	Mártonjuk	Mártonjaik

Derived terms

• (diminutive): Marci