Ezópus
Hungarian
[edit]
Etymology
[edit]From Latin Aesōpus, with Latinate -us ending.
Pronunciation
[edit]Proper noun
[edit]Ezópus
- Alternative form of Aiszóposz, Aesop (an ancient Greek author, famous for the fables ascribed to him)
Usage notes
[edit]This form is used in set phrases with “fables” (Ezópus fabulái, ezópusi mesék), while the form Aiszóposz refers to the historical figure.[1]
Declension
[edit]| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | Ezópus | — |
| accusative | Ezópust | — |
| dative | Ezópusnak | — |
| instrumental | Ezópussal | — |
| causal-final | Ezópusért | — |
| translative | Ezópussá | — |
| terminative | Ezópusig | — |
| essive-formal | Ezópusként | — |
| essive-modal | — | — |
| inessive | Ezópusban | — |
| superessive | Ezópuson | — |
| adessive | Ezópusnál | — |
| illative | Ezópusba | — |
| sublative | Ezópusra | — |
| allative | Ezópushoz | — |
| elative | Ezópusból | — |
| delative | Ezópusról | — |
| ablative | Ezópustól | — |
| non-attributive possessive - singular |
Ezópusé | — |
| non-attributive possessive - plural |
Ezópuséi | — |
| Possessive forms of Ezópus | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | Ezópusom | — |
| 2nd person sing. | Ezópusod | — |
| 3rd person sing. | Ezópusa | — |
| 1st person plural | Ezópusunk | — |
| 2nd person plural | Ezópusotok | — |
| 3rd person plural | Ezópusuk | — |
Derived terms
[edit]References
[edit]- ^ Tóth, Etelka, editor (2017), Magyar helyesírási szótár: A magyar helyesírás szabályai tizenkettedik kiadása szerint [Dictionary of Hungarian orthography: according to the 12th edition of the Rules of Hungarian orthography], Budapest: Akadémiai Kiadó, →ISBN. Online version