őszinte
Hungarian
[edit]Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]őszinte (comparative őszintébb, superlative legőszintébb)
Declension
[edit]| Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | őszinte | őszinték |
| accusative | őszintét | őszintéket |
| dative | őszintének | őszintéknek |
| instrumental | őszintével | őszintékkel |
| causal-final | őszintéért | őszintékért |
| translative | őszintévé | őszintékké |
| terminative | őszintéig | őszintékig |
| essive-formal | őszinteként | őszintékként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | őszintében | őszintékben |
| superessive | őszintén | őszintéken |
| adessive | őszinténél | őszintéknél |
| illative | őszintébe | őszintékbe |
| sublative | őszintére | őszintékre |
| allative | őszintéhez | őszintékhez |
| elative | őszintéből | őszintékből |
| delative | őszintéről | őszintékről |
| ablative | őszintétől | őszintéktől |
| non-attributive possessive - singular |
őszintéé | őszintéké |
| non-attributive possessive - plural |
őszintééi | őszintékéi |
Derived terms
[edit]Further reading
[edit]- őszinte in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN