ős

See also: Appendix:Variations of "os"

Hungarian

Etymology

From Proto-Uralic *ićä (“father”). Cognates include Finnish isä, Estonian isa, Moksha оця (oća) and Northern Sami áhčči.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈøːʃ]

• Audio:

  (file)

• Rhymes: -øːʃ

Adjective

ős (not comparable)

1. ancient, very old; mostly used in compounds as a prefix; otherwise poetic

   Synonym: ősi

   • 1906, Endre Ady, A magyar Ugaron (The Magyar Fallow), poem, lines 1–4 [1] (English translation [2])

     Elvadult tájon gázolok: / Ős, buja földön dudva, muhar. / Ezt a vad mezőt ismerem, / Ez a magyar Ugar.

     I walk on meadows run to weed, / on fields of burdock and of mallow. / I know this rank and ancient ground— / this is the Magyar fallow.

     Literally: “…on ancient, rank ground, [there is] weed and foxtail”

Noun

ős (plural ősök)

1. ancestor, forefather

   Synonym: előd

   Antonyms: utód, leszármazott, ivadék

Declension

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	ős	ősök
accusative	őst	ősöket
dative	ősnek	ősöknek
instrumental	őssel	ősökkel
causal-final	ősért	ősökért
translative	őssé	ősökké
terminative	ősig	ősökig
essive-formal	ősként	ősökként
essive-modal	—	—
inessive	ősben	ősökben
superessive	ősön	ősökön
adessive	ősnél	ősöknél
illative	ősbe	ősökbe
sublative	ősre	ősökre
allative	őshöz	ősökhöz
elative	ősből	ősökből
delative	ősről	ősökről
ablative	őstől	ősöktől
non-attributive possessive - singular	ősé	ősöké
non-attributive possessive - plural	őséi	ősökéi

Possessive forms of ős
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	ősöm	őseim
2nd person sing.	ősöd	őseid
3rd person sing.	őse	ősei
1st person plural	ősünk	őseink
2nd person plural	ősötök	őseitek
3rd person plural	ősük	őseik

Derived terms

• dédős
• ősi → ősiség

 

Compound words

• ősanya
• ősanyag
• ősapa
• ősállapot
• ősállat
• ősbemutató
• ősborókás
• ősbölény
• ősbűn
• őselem
• ősellenesség
• ősellenség
• ősember → ősembertan
• őserdő
• őseredeti
• őserő
• ősfa
• ősfoglalkozás
• ősfolyamvölgy
• ősfolyó
• ősforrás
• ősföld
• ősgerinces
• őshaza → őshazakutatás
• őshegység
• őshonos
• őshüllő
• ősidő
• ősjogász
• őskeresztény
• őskilogramm
• őskommunizmus
• őskor → őskori, őskorkutató
• ősköltészet
• őskövület, őskőzet
• ősközösség
• őskőkor, őskőkorszak
• őskutatás
• őslakó, őslakos → őslakosság
• őslégkör
• őslény → őslénykutató, őslénytan, őslénytár
• ősmagyar
• ősmajom
• ősmaradvány
• ősmasszívum
• ősmonda
• ősnemes
• ősnemzés
• ősnép
• ősnyelv → ősnyelvelmélet
• ősnyomtatvány
• ősóceán
• ősöreg
• őspark
• ősrengeteg
• ősrégi, ősrégészet
• ősréteg
• ősrobbanás → ősrobbanás-elmélet
• ősrovar
• őssejt
• ősszájú → ősszájúak
• ősszláv
• ősszülő
• őstársadalom
• őstehetség
• őstelep
• őstenger
• őstermelés, őstermelő
• őstörténet → őstörténet-kutatás
• őstulok
• ősvallás
• ősvilág

 

Further reading

• ős in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN