őrmester

Hungarian

őrmester (plural őrmesterek)

Inflection (stem in *-e-*, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	őrmester	őrmesterek
accusative	őrmestert	őrmestereket
dative	őrmesternek	őrmestereknek
instrumental	őrmesterrel	őrmesterekkel
causal-final	őrmesterért	őrmesterekért
translative	őrmesterré	őrmesterekké
terminative	őrmesterig	őrmesterekig
essive-formal	őrmesterként	őrmesterekként
essive-modal	—	—
inessive	őrmesterben	őrmesterekben
superessive	őrmesteren	őrmestereken
adessive	őrmesternél	őrmestereknél
illative	őrmesterbe	őrmesterekbe
sublative	őrmesterre	őrmesterekre
allative	őrmesterhez	őrmesterekhez
elative	őrmesterből	őrmesterekből
delative	őrmesterről	őrmesterekről
ablative	őrmestertől	őrmesterektől
non-attributive possessive – singular	őrmesteré	őrmestereké
non-attributive possessive – plural	őrmesteréi	őrmesterekéi