őrület
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]őrül + -et (noun-forming suffix)
Pronunciation
[edit]Noun
[edit]őrület (usually uncountable, plural őrületek)
Declension
[edit]| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | őrület | őrületek |
| accusative | őrületet | őrületeket |
| dative | őrületnek | őrületeknek |
| instrumental | őrülettel | őrületekkel |
| causal-final | őrületért | őrületekért |
| translative | őrületté | őrületekké |
| terminative | őrületig | őrületekig |
| essive-formal | őrületként | őrületekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | őrületben | őrületekben |
| superessive | őrületen | őrületeken |
| adessive | őrületnél | őrületeknél |
| illative | őrületbe | őrületekbe |
| sublative | őrületre | őrületekre |
| allative | őrülethez | őrületekhez |
| elative | őrületből | őrületekből |
| delative | őrületről | őrületekről |
| ablative | őrülettől | őrületektől |
| non-attributive possessive - singular |
őrületé | őrületeké |
| non-attributive possessive - plural |
őrületéi | őrületekéi |
| Possessive forms of őrület | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | őrületem | őrületeim |
| 2nd person sing. | őrületed | őrületeid |
| 3rd person sing. | őrülete | őrületei |
| 1st person plural | őrületünk | őrületeink |
| 2nd person plural | őrületetek | őrületeitek |
| 3rd person plural | őrületük | őrületeik |
Derived terms
[edit]Expressions
Further reading
[edit]- őrület in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN