őfelsége
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]ő (“he, she”) + felsége, from felség (“majesty”) + -e (possessive suffix).[1]
Pronunciation
[edit]Noun
[edit]őfelsége
Declension
[edit]| Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | őfelsége | — |
| accusative | őfelségét | — |
| dative | őfelségének | — |
| instrumental | őfelségével | — |
| causal-final | őfelségéért | — |
| translative | őfelségévé | — |
| terminative | őfelségéig | — |
| essive-formal | őfelségeként | — |
| essive-modal | — | — |
| inessive | őfelségében | — |
| superessive | őfelségén | — |
| adessive | őfelségénél | — |
| illative | őfelségébe | — |
| sublative | őfelségére | — |
| allative | őfelségéhez | — |
| elative | őfelségéből | — |
| delative | őfelségéről | — |
| ablative | őfelségétől | — |
| non-attributive possessive - singular |
őfelségéé | — |
| non-attributive possessive - plural |
őfelségééi | — |
References
[edit]- ^ őfelsége in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading
[edit]- őfelsége in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN