üröm

See also: urom

Hungarian

Etymology

Borrowed from an Oghur language. Compare to Chuvash эрӗм (erĕm, “wormwood”), compared to also Kazakh изен (izen).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈyrøm]
• Hyphenation: üröm
• Rhymes: -øm

Noun

üröm (plural ürmök)

1. Artemisia (plant)
2. (literary) bitterness

Declension

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	üröm	ürmök
accusative	ürmöt	ürmöket
dative	ürömnek	ürmöknek
instrumental	ürömmel	ürmökkel
causal-final	ürömért	ürmökért
translative	ürömmé	ürmökké
terminative	ürömig	ürmökig
essive-formal	ürömként	ürmökként
essive-modal	—	—
inessive	ürömben	ürmökben
superessive	ürmön	ürmökön
adessive	ürömnél	ürmöknél
illative	ürömbe	ürmökbe
sublative	ürömre	ürmökre
allative	ürömhöz	ürmökhöz
elative	ürömből	ürmökből
delative	ürömről	ürmökről
ablative	ürömtől	ürmöktől
non-attributive possessive - singular	ürömé	ürmöké
non-attributive possessive - plural	üröméi	ürmökéi

Possessive forms of üröm
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	ürmöm	ürmeim
2nd person sing.	ürmöd	ürmeid
3rd person sing.	ürme	ürmei
1st person plural	ürmünk	ürmeink
2nd person plural	ürmötök	ürmeitek
3rd person plural	ürmük	ürmeik

Derived terms

• ürmös

(Compound words):

• ürömfajd

(Expressions):

• fehér üröm
• nincsen öröm üröm nélkül

Further reading

• üröm in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• Starostin, Sergei, Dybo, Anna, Mudrak, Oleg (2003) “*eŕen”, in Etymological dictionary of the Altaic languages (Handbuch der Orientalistik; VIII.8), Leiden, New York, Köln: E.J. Brill