ülőcsont

Hungarian

ülő (“sitting”) +‎ csont (“bone”)

ülőcsont (plural ülőcsontok)

(anatomy) ischium (the lowest of the three bones that make up each side of the pelvis)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	ülőcsont	ülőcsontok
accusative	ülőcsontot	ülőcsontokat
dative	ülőcsontnak	ülőcsontoknak
instrumental	ülőcsonttal	ülőcsontokkal
causal-final	ülőcsontért	ülőcsontokért
translative	ülőcsonttá	ülőcsontokká
terminative	ülőcsontig	ülőcsontokig
essive-formal	ülőcsontként	ülőcsontokként
essive-modal	—	—
inessive	ülőcsontban	ülőcsontokban
superessive	ülőcsonton	ülőcsontokon
adessive	ülőcsontnál	ülőcsontoknál
illative	ülőcsontba	ülőcsontokba
sublative	ülőcsontra	ülőcsontokra
allative	ülőcsonthoz	ülőcsontokhoz
elative	ülőcsontból	ülőcsontokból
delative	ülőcsontról	ülőcsontokról
ablative	ülőcsonttól	ülőcsontoktól
non-attributive possessive - singular	ülőcsonté	ülőcsontoké
non-attributive possessive - plural	ülőcsontéi	ülőcsontokéi

Possessive forms of ülőcsont
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	ülőcsontom	ülőcsontjaim
2nd person sing.	ülőcsontod	ülőcsontjaid
3rd person sing.	ülőcsontja	ülőcsontjai
1st person plural	ülőcsontunk	ülőcsontjaink
2nd person plural	ülőcsontotok	ülőcsontjaitok
3rd person plural	ülőcsontjuk	ülőcsontjaik