ügyvezető
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]ügy (“business, case”) + vezető (“leader”)
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]ügyvezető (not comparable)
Declension
[edit]| Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | ügyvezető | ügyvezetők |
| accusative | ügyvezetőt | ügyvezetőket |
| dative | ügyvezetőnek | ügyvezetőknek |
| instrumental | ügyvezetővel | ügyvezetőkkel |
| causal-final | ügyvezetőért | ügyvezetőkért |
| translative | ügyvezetővé | ügyvezetőkké |
| terminative | ügyvezetőig | ügyvezetőkig |
| essive-formal | ügyvezetőként | ügyvezetőkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | ügyvezetőben | ügyvezetőkben |
| superessive | ügyvezetőn | ügyvezetőkön |
| adessive | ügyvezetőnél | ügyvezetőknél |
| illative | ügyvezetőbe | ügyvezetőkbe |
| sublative | ügyvezetőre | ügyvezetőkre |
| allative | ügyvezetőhöz | ügyvezetőkhöz |
| elative | ügyvezetőből | ügyvezetőkből |
| delative | ügyvezetőről | ügyvezetőkről |
| ablative | ügyvezetőtől | ügyvezetőktől |
| non-attributive possessive - singular |
ügyvezetőé | ügyvezetőké |
| non-attributive possessive - plural |
ügyvezetőéi | ügyvezetőkéi |
Noun
[edit]ügyvezető (plural ügyvezetők)
Declension
[edit]| Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | ügyvezető | ügyvezetők |
| accusative | ügyvezetőt | ügyvezetőket |
| dative | ügyvezetőnek | ügyvezetőknek |
| instrumental | ügyvezetővel | ügyvezetőkkel |
| causal-final | ügyvezetőért | ügyvezetőkért |
| translative | ügyvezetővé | ügyvezetőkké |
| terminative | ügyvezetőig | ügyvezetőkig |
| essive-formal | ügyvezetőként | ügyvezetőkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | ügyvezetőben | ügyvezetőkben |
| superessive | ügyvezetőn | ügyvezetőkön |
| adessive | ügyvezetőnél | ügyvezetőknél |
| illative | ügyvezetőbe | ügyvezetőkbe |
| sublative | ügyvezetőre | ügyvezetőkre |
| allative | ügyvezetőhöz | ügyvezetőkhöz |
| elative | ügyvezetőből | ügyvezetőkből |
| delative | ügyvezetőről | ügyvezetőkről |
| ablative | ügyvezetőtől | ügyvezetőktől |
| non-attributive possessive - singular |
ügyvezetőé | ügyvezetőké |
| non-attributive possessive - plural |
ügyvezetőéi | ügyvezetőkéi |
| Possessive forms of ügyvezető | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | ügyvezetőm | ügyvezetőim |
| 2nd person sing. | ügyvezetőd | ügyvezetőid |
| 3rd person sing. | ügyvezetője | ügyvezetői |
| 1st person plural | ügyvezetőnk | ügyvezetőink |
| 2nd person plural | ügyvezetőtök | ügyvezetőitek |
| 3rd person plural | ügyvezetőjük | ügyvezetőik |
Further reading
[edit]- ügyvezető in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN