ügyetlenség

Hungarian

From ügyetlen (“clumsy”) +‎ -ség (noun-forming suffix).

ügyetlenség (plural ügyetlenségek)

Inflection (stem in *-e-*, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	ügyetlenség	ügyetlenségek
accusative	ügyetlenséget	ügyetlenségeket
dative	ügyetlenségnek	ügyetlenségeknek
instrumental	ügyetlenséggel	ügyetlenségekkel
causal-final	ügyetlenségért	ügyetlenségekért
translative	ügyetlenséggé	ügyetlenségekké
terminative	ügyetlenségig	ügyetlenségekig
essive-formal	ügyetlenségként	ügyetlenségekként
essive-modal	—	—
inessive	ügyetlenségben	ügyetlenségekben
superessive	ügyetlenségen	ügyetlenségeken
adessive	ügyetlenségnél	ügyetlenségeknél
illative	ügyetlenségbe	ügyetlenségekbe
sublative	ügyetlenségre	ügyetlenségekre
allative	ügyetlenséghez	ügyetlenségekhez
elative	ügyetlenségből	ügyetlenségekből
delative	ügyetlenségről	ügyetlenségekről
ablative	ügyetlenségtől	ügyetlenségektől
non-attributive possessive – singular	ügyetlenségé	ügyetlenségeké
non-attributive possessive – plural	ügyetlenségéi	ügyetlenségekéi