Jump to content

útmegszakítás

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

út (journey) +‎ megszakítás (interruption)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈuːtmɛksɒkitaːʃ]
  • Hyphenation: út‧meg‧sza‧kí‧tás

Noun

[edit]

útmegszakítás (plural útmegszakítások)

  1. stopover (a short interruption in a journey or the place visited during such an interruption)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative útmegszakítás útmegszakítások
accusative útmegszakítást útmegszakításokat
dative útmegszakításnak útmegszakításoknak
instrumental útmegszakítással útmegszakításokkal
causal-final útmegszakításért útmegszakításokért
translative útmegszakítássá útmegszakításokká
terminative útmegszakításig útmegszakításokig
essive-formal útmegszakításként útmegszakításokként
essive-modal
inessive útmegszakításban útmegszakításokban
superessive útmegszakításon útmegszakításokon
adessive útmegszakításnál útmegszakításoknál
illative útmegszakításba útmegszakításokba
sublative útmegszakításra útmegszakításokra
allative útmegszakításhoz útmegszakításokhoz
elative útmegszakításból útmegszakításokból
delative útmegszakításról útmegszakításokról
ablative útmegszakítástól útmegszakításoktól
non-attributive
possessive - singular
útmegszakításé útmegszakításoké
non-attributive
possessive - plural
útmegszakításéi útmegszakításokéi
Possessive forms of útmegszakítás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. útmegszakításom útmegszakításaim
2nd person sing. útmegszakításod útmegszakításaid
3rd person sing. útmegszakítása útmegszakításai
1st person plural útmegszakításunk útmegszakításaink
2nd person plural útmegszakításotok útmegszakításaitok
3rd person plural útmegszakításuk útmegszakításaik