Jump to content

újraegyesítés

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

újraegyesít +‎ -és

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈuːjrɒɛɟːɛʃiːteːʃ]
  • Hyphenation: új‧ra‧egye‧sí‧tés

Noun

[edit]

újraegyesítés

  1. reunification

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative újraegyesítés újraegyesítések
accusative újraegyesítést újraegyesítéseket
dative újraegyesítésnek újraegyesítéseknek
instrumental újraegyesítéssel újraegyesítésekkel
causal-final újraegyesítésért újraegyesítésekért
translative újraegyesítéssé újraegyesítésekké
terminative újraegyesítésig újraegyesítésekig
essive-formal újraegyesítésként újraegyesítésekként
essive-modal
inessive újraegyesítésben újraegyesítésekben
superessive újraegyesítésen újraegyesítéseken
adessive újraegyesítésnél újraegyesítéseknél
illative újraegyesítésbe újraegyesítésekbe
sublative újraegyesítésre újraegyesítésekre
allative újraegyesítéshez újraegyesítésekhez
elative újraegyesítésből újraegyesítésekből
delative újraegyesítésről újraegyesítésekről
ablative újraegyesítéstől újraegyesítésektől
non-attributive
possessive - singular
újraegyesítésé újraegyesítéseké
non-attributive
possessive - plural
újraegyesítéséi újraegyesítésekéi
Possessive forms of újraegyesítés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. újraegyesítésem újraegyesítéseim
2nd person sing. újraegyesítésed újraegyesítéseid
3rd person sing. újraegyesítése újraegyesítései
1st person plural újraegyesítésünk újraegyesítéseink
2nd person plural újraegyesítésetek újraegyesítéseitek
3rd person plural újraegyesítésük újraegyesítéseik