önzetlenség

Hungarian

Etymology

önzetlen +‎ -ség

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈønzɛtlɛnʃeːɡ]
• Hyphenation: ön‧zet‧len‧ség

Noun

önzetlenség (plural önzetlenségek)

1. unselfishness, selflessness, altruism

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	önzetlenség	önzetlenségek
accusative	önzetlenséget	önzetlenségeket
dative	önzetlenségnek	önzetlenségeknek
instrumental	önzetlenséggel	önzetlenségekkel
causal-final	önzetlenségért	önzetlenségekért
translative	önzetlenséggé	önzetlenségekké
terminative	önzetlenségig	önzetlenségekig
essive-formal	önzetlenségként	önzetlenségekként
essive-modal	—	—
inessive	önzetlenségben	önzetlenségekben
superessive	önzetlenségen	önzetlenségeken
adessive	önzetlenségnél	önzetlenségeknél
illative	önzetlenségbe	önzetlenségekbe
sublative	önzetlenségre	önzetlenségekre
allative	önzetlenséghez	önzetlenségekhez
elative	önzetlenségből	önzetlenségekből
delative	önzetlenségről	önzetlenségekről
ablative	önzetlenségtől	önzetlenségektől
non-attributive possessive – singular	önzetlenségé	önzetlenségeké
non-attributive possessive – plural	önzetlenségéi	önzetlenségekéi

Possessive forms of önzetlenség

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	önzetlenségem	önzetlenségeim
2nd person sing.	önzetlenséged	önzetlenségeid
3rd person sing.	önzetlensége	önzetlenségei
1st person plural	önzetlenségünk	önzetlenségeink
2nd person plural	önzetlenségetek	önzetlenségeitek
3rd person plural	önzetlenségük	önzetlenségeik