önvezetés

Hungarian

Etymology

From ön- +‎ vezetés.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈøɱvɛzɛteːʃ]
• Hyphenation: ön‧ve‧ze‧tés

Noun

önvezetés (usually uncountable, plural önvezetések)

1. (automotive) self-driving, autonomous driving

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	önvezetés	önvezetések
accusative	önvezetést	önvezetéseket
dative	önvezetésnek	önvezetéseknek
instrumental	önvezetéssel	önvezetésekkel
causal-final	önvezetésért	önvezetésekért
translative	önvezetéssé	önvezetésekké
terminative	önvezetésig	önvezetésekig
essive-formal	önvezetésként	önvezetésekként
essive-modal	—	—
inessive	önvezetésben	önvezetésekben
superessive	önvezetésen	önvezetéseken
adessive	önvezetésnél	önvezetéseknél
illative	önvezetésbe	önvezetésekbe
sublative	önvezetésre	önvezetésekre
allative	önvezetéshez	önvezetésekhez
elative	önvezetésből	önvezetésekből
delative	önvezetésről	önvezetésekről
ablative	önvezetéstől	önvezetésektől
non-attributive possessive - singular	önvezetésé	önvezetéseké
non-attributive possessive - plural	önvezetéséi	önvezetésekéi

Possessive forms of önvezetés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	önvezetésem	önvezetéseim
2nd person sing.	önvezetésed	önvezetéseid
3rd person sing.	önvezetése	önvezetései
1st person plural	önvezetésünk	önvezetéseink
2nd person plural	önvezetésetek	önvezetéseitek
3rd person plural	önvezetésük	önvezetéseik

Related terms

• önvezető