öntelt

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From ön- (self) +‎ telt (filled), from telik (to fill up) +‎ -t (past-participle suffix).[1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈøntɛlt]
  • Hyphenation: ön‧telt
  • Rhymes: -ɛlt

Adjective

[edit]

öntelt (comparative önteltebb, superlative legönteltebb)

  1. smug, self-important, full of oneself
    Synonyms: önhitt, elbizakodott, nagyképű, kevély, beképzelt

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative öntelt önteltek
accusative önteltet öntelteket
dative önteltnek öntelteknek
instrumental öntelttel önteltekkel
causal-final önteltért önteltekért
translative önteltté önteltekké
terminative önteltig önteltekig
essive-formal önteltként önteltekként
essive-modal
inessive önteltben önteltekben
superessive öntelten öntelteken
adessive önteltnél öntelteknél
illative önteltbe önteltekbe
sublative önteltre önteltekre
allative öntelthez önteltekhez
elative önteltből önteltekből
delative önteltről önteltekről
ablative öntelttől önteltektől
non-attributive
possessive - singular
öntelté öntelteké
non-attributive
possessive - plural
önteltéi önteltekéi

References

[edit]
  1. ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading

[edit]
  • öntelt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN