Jump to content

önsajnálat

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

ön- +‎ sajnálat

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈønʃɒjnaːlɒt]
  • Hyphenation: ön‧saj‧ná‧lat

Noun

[edit]

önsajnálat (usually uncountable, plural önsajnálatok)

  1. self-pity

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative önsajnálat önsajnálatok
accusative önsajnálatot önsajnálatokat
dative önsajnálatnak önsajnálatoknak
instrumental önsajnálattal önsajnálatokkal
causal-final önsajnálatért önsajnálatokért
translative önsajnálattá önsajnálatokká
terminative önsajnálatig önsajnálatokig
essive-formal önsajnálatként önsajnálatokként
essive-modal
inessive önsajnálatban önsajnálatokban
superessive önsajnálaton önsajnálatokon
adessive önsajnálatnál önsajnálatoknál
illative önsajnálatba önsajnálatokba
sublative önsajnálatra önsajnálatokra
allative önsajnálathoz önsajnálatokhoz
elative önsajnálatból önsajnálatokból
delative önsajnálatról önsajnálatokról
ablative önsajnálattól önsajnálatoktól
non-attributive
possessive - singular
önsajnálaté önsajnálatoké
non-attributive
possessive - plural
önsajnálatéi önsajnálatokéi
Possessive forms of önsajnálat
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. önsajnálatom önsajnálataim
2nd person sing. önsajnálatod önsajnálataid
3rd person sing. önsajnálata önsajnálatai
1st person plural önsajnálatunk önsajnálataink
2nd person plural önsajnálatotok önsajnálataitok
3rd person plural önsajnálatuk önsajnálataik