önmegvalósítás

Hungarian

Etymology

ön- (“self”) +‎ megvalósítás (“realization”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈømːɛɡvɒloːʃiːtaːʃ]
• Hyphenation: ön‧meg‧va‧ló‧sí‧tás

Noun

önmegvalósítás (plural önmegvalósítások)

1. self-realization, self-actualization

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	önmegvalósítás	önmegvalósítások
accusative	önmegvalósítást	önmegvalósításokat
dative	önmegvalósításnak	önmegvalósításoknak
instrumental	önmegvalósítással	önmegvalósításokkal
causal-final	önmegvalósításért	önmegvalósításokért
translative	önmegvalósítássá	önmegvalósításokká
terminative	önmegvalósításig	önmegvalósításokig
essive-formal	önmegvalósításként	önmegvalósításokként
essive-modal	—	—
inessive	önmegvalósításban	önmegvalósításokban
superessive	önmegvalósításon	önmegvalósításokon
adessive	önmegvalósításnál	önmegvalósításoknál
illative	önmegvalósításba	önmegvalósításokba
sublative	önmegvalósításra	önmegvalósításokra
allative	önmegvalósításhoz	önmegvalósításokhoz
elative	önmegvalósításból	önmegvalósításokból
delative	önmegvalósításról	önmegvalósításokról
ablative	önmegvalósítástól	önmegvalósításoktól
non-attributive possessive - singular	önmegvalósításé	önmegvalósításoké
non-attributive possessive - plural	önmegvalósításéi	önmegvalósításokéi

Possessive forms of önmegvalósítás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	önmegvalósításom	önmegvalósításaim
2nd person sing.	önmegvalósításod	önmegvalósításaid
3rd person sing.	önmegvalósítása	önmegvalósításai
1st person plural	önmegvalósításunk	önmegvalósításaink
2nd person plural	önmegvalósításotok	önmegvalósításaitok
3rd person plural	önmegvalósításuk	önmegvalósításaik