önismeret

Hungarian

Etymology

ön- (“self-”) +‎ ismeret (“knowledge”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈøniʃmɛrɛt]
• Hyphenation: ön‧is‧me‧ret
• Rhymes: -ɛt

Noun

önismeret (plural önismeretek)

1. (psychology) self-knowledge

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	önismeret	önismeretek
accusative	önismeretet	önismereteket
dative	önismeretnek	önismereteknek
instrumental	önismerettel	önismeretekkel
causal-final	önismeretért	önismeretekért
translative	önismeretté	önismeretekké
terminative	önismeretig	önismeretekig
essive-formal	önismeretként	önismeretekként
essive-modal	—	—
inessive	önismeretben	önismeretekben
superessive	önismereten	önismereteken
adessive	önismeretnél	önismereteknél
illative	önismeretbe	önismeretekbe
sublative	önismeretre	önismeretekre
allative	önismerethez	önismeretekhez
elative	önismeretből	önismeretekből
delative	önismeretről	önismeretekről
ablative	önismerettől	önismeretektől
non-attributive possessive - singular	önismereté	önismereteké
non-attributive possessive - plural	önismeretéi	önismeretekéi

Possessive forms of önismeret
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	önismeretem	önismereteim
2nd person sing.	önismereted	önismereteid
3rd person sing.	önismerete	önismeretei
1st person plural	önismeretünk	önismereteink
2nd person plural	önismeretetek	önismereteitek
3rd person plural	önismeretük	önismereteik

Further reading

• önismeret in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN