Jump to content

öngyulladás

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

ön- (self-, auto-) +‎ gyulladás (ignition)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈøɲɟulːɒdaːʃ]
  • Hyphenation: ön‧gyul‧la‧dás

Noun

[edit]

öngyulladás (plural öngyulladások)

  1. autoignition

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative öngyulladás öngyulladások
accusative öngyulladást öngyulladásokat
dative öngyulladásnak öngyulladásoknak
instrumental öngyulladással öngyulladásokkal
causal-final öngyulladásért öngyulladásokért
translative öngyulladássá öngyulladásokká
terminative öngyulladásig öngyulladásokig
essive-formal öngyulladásként öngyulladásokként
essive-modal
inessive öngyulladásban öngyulladásokban
superessive öngyulladáson öngyulladásokon
adessive öngyulladásnál öngyulladásoknál
illative öngyulladásba öngyulladásokba
sublative öngyulladásra öngyulladásokra
allative öngyulladáshoz öngyulladásokhoz
elative öngyulladásból öngyulladásokból
delative öngyulladásról öngyulladásokról
ablative öngyulladástól öngyulladásoktól
non-attributive
possessive - singular
öngyulladásé öngyulladásoké
non-attributive
possessive - plural
öngyulladáséi öngyulladásokéi
Possessive forms of öngyulladás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. öngyulladásom öngyulladásaim
2nd person sing. öngyulladásod öngyulladásaid
3rd person sing. öngyulladása öngyulladásai
1st person plural öngyulladásunk öngyulladásaink
2nd person plural öngyulladásotok öngyulladásaitok
3rd person plural öngyulladásuk öngyulladásaik

Derived terms

[edit]

See also

[edit]

Further reading

[edit]