önellentmondás

Hungarian

Etymology

ön- (“self-”) +‎ ellentmondás (“contradiction”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈønɛlːɛntmondaːʃ]
• Hyphenation: ön‧el‧lent‧mon‧dás
• Rhymes: -aːʃ

Noun

önellentmondás (plural önellentmondások)

1. self-contradiction

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	önellentmondás	önellentmondások
accusative	önellentmondást	önellentmondásokat
dative	önellentmondásnak	önellentmondásoknak
instrumental	önellentmondással	önellentmondásokkal
causal-final	önellentmondásért	önellentmondásokért
translative	önellentmondássá	önellentmondásokká
terminative	önellentmondásig	önellentmondásokig
essive-formal	önellentmondásként	önellentmondásokként
essive-modal	—	—
inessive	önellentmondásban	önellentmondásokban
superessive	önellentmondáson	önellentmondásokon
adessive	önellentmondásnál	önellentmondásoknál
illative	önellentmondásba	önellentmondásokba
sublative	önellentmondásra	önellentmondásokra
allative	önellentmondáshoz	önellentmondásokhoz
elative	önellentmondásból	önellentmondásokból
delative	önellentmondásról	önellentmondásokról
ablative	önellentmondástól	önellentmondásoktól
non-attributive possessive - singular	önellentmondásé	önellentmondásoké
non-attributive possessive - plural	önellentmondáséi	önellentmondásokéi

Possessive forms of önellentmondás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	önellentmondásom	önellentmondásaim
2nd person sing.	önellentmondásod	önellentmondásaid
3rd person sing.	önellentmondása	önellentmondásai
1st person plural	önellentmondásunk	önellentmondásaink
2nd person plural	önellentmondásotok	önellentmondásaitok
3rd person plural	önellentmondásuk	önellentmondásaik

Derived terms

• önellentmondásos

Further reading

• önellentmondás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN