önelégült
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]ön- + elégült, the latter being elégül + -t, from an archaic variant of (meg)elégszik → (meg)elégedett.
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]önelégült (comparative önelégültebb, superlative legönelégültebb)
Declension
[edit]| Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | önelégült | önelégültek |
| accusative | önelégültet | önelégülteket |
| dative | önelégültnek | önelégülteknek |
| instrumental | önelégülttel | önelégültekkel |
| causal-final | önelégültért | önelégültekért |
| translative | önelégültté | önelégültekké |
| terminative | önelégültig | önelégültekig |
| essive-formal | önelégültként | önelégültekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | önelégültben | önelégültekben |
| superessive | önelégültön | önelégülteken |
| adessive | önelégültnél | önelégülteknél |
| illative | önelégültbe | önelégültekbe |
| sublative | önelégültre | önelégültekre |
| allative | önelégülthöz | önelégültekhez |
| elative | önelégültből | önelégültekből |
| delative | önelégültről | önelégültekről |
| ablative | önelégülttől | önelégültektől |
| non-attributive possessive - singular |
önelégülté | önelégülteké |
| non-attributive possessive - plural |
önelégültéi | önelégültekéi |
Derived terms
[edit]Further reading
[edit]- önelégült in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN