önarckép

Hungarian

Etymology

ön- (“self-”) +‎ arckép (“portrait”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈønɒrt͡skeːp]
• Hyphenation: ön‧arc‧kép

Noun

önarckép (plural önarcképek)

1. self-portrait

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	önarckép	önarcképek
accusative	önarcképet	önarcképeket
dative	önarcképnek	önarcképeknek
instrumental	önarcképpel	önarcképekkel
causal-final	önarcképért	önarcképekért
translative	önarcképpé	önarcképekké
terminative	önarcképig	önarcképekig
essive-formal	önarcképként	önarcképekként
essive-modal	—	—
inessive	önarcképben	önarcképekben
superessive	önarcképen	önarcképeken
adessive	önarcképnél	önarcképeknél
illative	önarcképbe	önarcképekbe
sublative	önarcképre	önarcképekre
allative	önarcképhez	önarcképekhez
elative	önarcképből	önarcképekből
delative	önarcképről	önarcképekről
ablative	önarcképtől	önarcképektől
non-attributive possessive - singular	önarcképé	önarcképeké
non-attributive possessive - plural	önarcképéi	önarcképekéi

Possessive forms of önarckép
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	önarcképem	önarcképeim
2nd person sing.	önarcképed	önarcképeid
3rd person sing.	önarcképe	önarcképei
1st person plural	önarcképünk	önarcképeink
2nd person plural	önarcképetek	önarcképeitek
3rd person plural	önarcképük	önarcképeik

Further reading

• önarckép in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN